Zeusz a görög mitológia szerint az istenek és az emberek legfőbb uralkodója volt. Megparancsolta, hogy apja, Kronosz felett aratott győzelme emlékére rendezzenek sportversenyeket Olümpia városában. A város a mai Görögország nyugati részén, Athéntől kb. 150 km-re nyugatra található.

A főisten tiszteletére rendezett játékokat hamarosan már olimpiai játékok néven emlegették. Négyévenként tartották, melyeknek idejére megszűntek a háborúk, és Ázsiából, Szíriából, Egyiptomból és Szicíliából egyaránt érkeztek atléták ünnepelni a játékokat, és dicsőíteni Zeuszt.

I. e. 470-ben Görögország valamennyi csücskébe eljutott a hír, hogy hatalmas templom épül Zeusznak. Az építkezés hihetetlenül sok pénzbe került, mégsem felelt meg mindenkinek. Az általános vélemény szerint túlságosan evilági lett az építmény, amely ezáltal nem fejezhette ki kellőképpen Zeusz hatalmasságát. A probléma megoldását egy varázslatos szobor elkészítésében látták.

A kor leghíresebb szobrászát, Pheidiaszt bízták meg a munkával. Ő készítette el kb. i. e. 435-ben a sokat csodált remekművet, mely a templom szívében helyezkedett el. A mű vázlatát a szobrász a műtermében készítette el gipszből, fából és vasból. Ezek után megformálta az istenség fedetlenül ábrázolt testrészeit, az arcot, a kezet, a lábat elefántcsontból. Zeusz haját, ruháját, saruját aranyból mintázta meg. Zeusz fején olívaágakból font koszorú volt, jobb kezében győzelmi figurát tartott, mely aranyból és elefántcsontból készült. Bal kezében jogarát tartotta, melyet mindenféle fémmel díszítettek. A jogar tetején egy sas gubbasztott. A ruhájára állatokat és liliomokat véstek. A trónt aranyból, drágakövekből, ébenfából és elefántcsontból készítették.

Mivel a szobor hatalmas - mintegy 13 m - volt, a méretek lehetetlenné tették, hogy egy darabban szállítsák el a közelben található szentélybe. A szobrász valószínűleg részekre szedette a remekművet, melyet egyenként vitetett át a Zeusz-templom belső kamrájába.

Az alkotás nemcsak nagyságában és szépségében volt egyedülálló. Különlegessége az volt, hogy a korábbi istenábrázolásokban Zeuszt mindig félelmetes haragvó istenként ábrázolták, míg Pheidiasz Zeusza egy erőt és hatalmat árasztó, mégis bizalmat ébresztő öregúr volt.

Az i. u. I. században Caligula császár megkísérelte áthelyezni a szobrot Rómába, de terve csúfos kudarccal végződött, amikor a munkásai által készített állványzat leomlott. i. u. 391-ben I. Theodosius császár betiltotta a versenyeket, mert azokat pogány szokásoknak minősítette, emellett bezáratta Zeusz templomát.

Olimpia városát földrengések és árvizek pusztították, és a templom az i. u. V. században komolyan megrongálódott egy tűzvészben. Mára az épület alapjait sikerült feltárni, de csak szikla és törmelékdarabkák maradtak a templomból. A szoborról többféle legenda ismert, az egyik szerint i. e. 350-ben fosztogatók rombolták le a remekművet, egy másik szerint pedig Konstantinápolyba hurcolták és ott egy tűzvész martaléka lett. Történészek szerint egy tűzvészben pusztult el ez a remekmű.