A Rodoszi Kolosszus Héliosz isten óriási méretű szobra volt, Rodosz városában. A szobor ókori források szerint 70 könyök magas volt, azaz 33-35 m.

A szobor építésekor azért esett Héliosz istenre a választás, mert a monda szerint Zeusz legkisebb fia, miután apja, Zeusz főisten felosztotta a világot gyermekei között, kimaradt a felosztásból. Amikor visszatért szokásos föld körüli útjáról, annyit kért apjától, hogy legalább azzal a szigettel ajándékozza meg, amelyet hazafelé látott kiemelkedni az Égei-tenger vízéből. Ez a sziget volt Rodosz, amelynek neve rózsát jelent. Így a rodoszi nép Hélioszhoz imádkozott.

I. e. 305-ben Démétriosz, Phürégia és Lükia királya hadba vonult Egyiptom ellen. Démétriosz a rodosziakat is csatlakozásra szólította fel, de azok nemet mondtak. Nyomos okuk volt rá, mivel nem akartak ellenséges viszonyt kialakítani legfőbb kereskedelmi partnerükkel, Egyiptommal.
Démétriosz nem bírta elviselni a visszautasítást, és ostrom alá vette Rodoszt. A városok elfoglalójának is nevezett királynak azonban csalódnia kellett, mert a jól megépített falak ellenálltak a támadásnak. A feldühödött uralkodó megelégelte, hogy katonái hiába ostromolták a várost, ezért egy addig soha nem látott méretű gépezetet építtetett. A szerkezet a Helepolisz elnevezést kapta. Ez a romboló monstrum 44 m magas volt, és kilenc fakeréken gördült a kiszemelt célpont felé. A feljegyzések szerint 430 ember vontatta a szerkezetet a város alá, amelynek belsejében olyan katapultok voltak elhelyezve, amelyek óriási sziklatömböket tudtak eljuttatni a falakon túlra.
A szerkezet az első bevetésen teljes sikert aratott. A rodosziak kétségbeesve nézték a pusztítást. Héliosz napistenhez imádkoztak, és kérték, ne hagyja cserben őket. Eközben remek ötletük támadt. A várfal elé egy mély gödröt ástak, amelyet faágakkal és földdel álcáztak.
Másnap reggel a katonák közelebb tolták a falhoz a Helepoliszt, amelynek első kerekei megbillentek, és a szerkezet ezáltal mozdíthatatlanná vált. Elzárta azt a lyukat, amelyet az előző nap sikerült a város falába ütni. Ezt követően Démétriosz feladta az ostromot és békét kötött.

Városuk megmenekülését imáik meghallgatásának vélték a rodosziak és az ostromgép maradványaiból felépítették a kolosszust.
Az építkezés i. e. 302-ben kezdődött, és 12 évig tartott. Az építőmester, Kharész egy vasszerkezetet készített, amelyet agyaggal vontak be. A belső szerkezet kialakítása után a művet egy földhányással vették körbe, hogy a félig kész szoborra ráhelyezhessék a bronzból készült fémlapokat. Arról nem maradtak fenn adatok, hogy ezt a folyamatot hogyan végezték, de annyit lehet tudni, hogy összesen 12 tonnányi fémet használtak fel. A szobor belsejét a stabilitás érdekében kövekkel tömték meg. A kezdeti 18 m helyett 36 m magasságba emelkedett, tehát a rodosziak méltán voltak büszkék az alkotásra.

Van azonban egy vitás kérdés a témában. Mégpedig az, hogy vajon hol állhatott a szobor. Ma már kevesen hiszik azt, hogy a kikötő bejárat fölött tornyosult volna. Valószínű, hogy a szobor a városban állt és abba az irányba nézett, ahol a Nap felkel, vagyis Keletre.

I. e. 224-ben egy földrengés rázta meg a várost, amelynek következtében Héliosz térde eltört és a város épületeire zuhant. Ezek után a mű 900 évig feküdt a földön, egy jós ugyanis azt mondta a rodosziaknak, hogy nem szabad felemelni onnan, mert szörnyű csapások érhetik a népet. 653-ban arabok foglalták el a Rodoszt, akik nemcsak a várost, de a szobrot sem kímélték. Leszedték róla a bronz bevonatot és elszállították Mezopotámiába.

A világnak ez a csodája maradt fenn a legrövidebb ideig. Sajnos egyetlen ábrázolás sem maradt a műről, így a régészeknek részben a fantáziájukra kell hagyatkozni, amikor megpróbálják lerajzolni a szobrot.