A „Földközi-tenger gyöngyszeme”-ként ismert Alexandriát Nagy Sándor alapította i. e. 332-ben egyiptomi birodalma fővárosaként. Az elkövetkezendő hét évszázadban Alexandria állt a görög-római civilizáció előterében, helyet biztosítva az ókori világ legnagyobb könyvtárának, mely az ősi időkben az oktatás központjának számított. De mint tengeri kikötőnek, volt egy nagy hátránya, a kilométereken át húzódó homokpad, amelyet a Nílus évezredek alatt rakott le a Földközi-tengerben, veszélyt jelentett a hajózásban, ezért I. Ptolemaiosz a i. e. 290 köröl elrendelte a világítótorony megépítését.

A világítótorony terveit Szosztratosz, Euklidesz kortársa rajzolta meg. A legenda szerint Ptolemaiosz megtiltotta Szosztratosznak, hogy megemlítse saját nevét az építményen. De az építész a következő feliratot helyezte el a talapzaton: „Szosztratosz, Dexiphanesz fia a Cnidiai, felajánlom ezt az alkotást a Hajózó Isteneknek és azoknak, akik behajózzák a tengereket”.

A tornyot Pharosz szigetén építették fel, közvetlenül a kikötő bejárata mellett, magasságát 115 és 135 m közöttire becsülik. Hatalmas kőtömbökből épült és három részre lehetett tagolni: az első a talapzat, egy négyzet alakú emelet, amely 55,9 m magas volt, a belsejében egy hengerszerű üreggel. Ezt egyfajta "liftaknaként" használták, amelyben a tűzhöz szükséges anyagokat juttatták a torony tetejére. A középső egy nyolcszögalapú szint, mely majd 30 m magas volt. A harmadik szint pedig, amelynek alakja egy körhöz hasonlatos, 7 m magas volt, nagy tükrök voltak benne, amelyek tükröződését több mint 50 km-ről észre lehetett venni. Éjjel tűz jelezte a hajósoknak az utat.
A torony tetején egy szobor állt. A szobor kilétét illetőleg több vita is van a történészek között: egyesek szerint Poszeidónt, a tengerek istenét ábrázolta, mások szerint Zeuszt, a főistent.

A torony fontosságát az ókorban jelzi az is, hogy a képe szerepelt a római pénzérméken, ahogyan manapság is szokás a forgalomban levő bankjegyeket, érméket híres épületekkel, személyek arcképével díszíteni.

I. u. 956-ban egy földrengés kisebb károkat okozott a toronyban, majd 1303-ban és 1323-ban két nagyobb földrengés komoly pusztítást végzett az épület szerkezetében. 1480-ban az egyiptomi mameluk szultán, Qaitbay erődöt építtetett a világítótorony helyére, a torony köveit és márványait is felhasználva. Majd egy XIV. századi földrengés végleg lerombolta a világítótornyot, maradványait Alexandria keleti kikötőjében találták meg a búvárok 1994-ben.

A világítótoronyról a legtöbb információt egy arab utazó, Abou-Haggag Al-Andaloussi hagyta az utókorra, segítséget nyújtva a modern régészeknek az épület rekonstrukciójában.