Az i. e. 377-ben trónra lépett ifjú Mauszólosz elhatározta, hogy olyan hatalmas épületet épített Halikarnasszoszban (Bodrum, Törökország), ami majd híressé teszi a nevét az idők végezetéig.
Az ő neve kapcsán alakult ki, és később, ha egy hírességnek hatalmas méretű síremléket állítottak, akkor azt mauzóleumnak nevezték.

Az uralkodó úgy döntött, hogy nem helyi mesterembereket, hanem Hellász építészeit bízza meg a nem mindennapi feladattal. Szatürosz és társa, Phütheosz görög építészek kapták a megbízást. Elképzelésük szerint egy 33x39 m alapterületű földdarabra épül majd az öt óriási lépcsőfokból álló alapzat, melynek tetején jut hely a robosztus, 27x33 m alaprajzú, csaknem kocka alakú középső résznek. Az alapzat és a középső kocka együttes magassága 22 m volt. A középső rész fölött emelkedett a tulajdonképpeni síremlék. Belső kamráját 39, egyenként 11 m magas oszlop fogta körbe. Az oszlopcsarnokot egy 24 lépcsőfokból álló, piramis alakú tető óvta az időjárás viszontagságaitól. A piramis csúcsát márványból faragott quadriga (négylovas fogat) díszítette. A teljes síremlék 49 m magas volt, nagyobb tehát, mint egy 16 emeletes modern lakóház. A fehér márvány épület oszlopait helyi uralkodók képmásai díszítették. A különleges alakú síremlék felkeltette a kortársak érdeklődését, hiszen valóságos forradalmi újításnak számított az épület egyedülálló alakja. A hellén építészek ebben a korszakban inkább a földön, vízszintes irányban igyekeztek növelni az épületek kiterjedését. Mauszólosz síremléke szakított ezzel a hagyománnyal és magasba törekedett. A görögök azt is furcsának találták, hogy valaki fent, egy épület felső szintjén térjen örök nyugovóra, hiszen Hellászban a leggazdagabb, legelőkelőbb emberek holttestét is eltemették. Mauszólosz sokkal ősibb hagyományokhoz tért vissza, az építtető lelki szemei előtt az ókori Egyiptom piramisai és néhány perzsa király magasba törő síremléke lebeghetett. Hatalmas terv volt, de mielőtt befejezhették volna a munkálatokat, Mauszólosz i. e. 353-ban meghalt.

Az uralkodó halála után felesége, Artemiszia folytatta az építkezést. Az asszony nemcsak felesége volt az elhunyt fejedelemnek, de egyben a húga is, mivel a kis-ázsiai fejedelmek a testvérházasság szokását is átvették a csodált egyiptomi fáraóktól. Férje halála után ő örökölte a trónt, ami ugyancsak az erőteljes egyiptomi hatásra utalt. Artemiszia magának is pompás emlékművet állított. A piramis tetejét ékesítő négyesfogat elé befogott lovakat nem egy személy hajtja, hanem kettő, Mauszólosz és Artemiszia. A történetírók szerint a fejedelemnek nem tetszett volna a dolog, de már elkészült a rendkívül szép quadriga. A sors a királynőhöz sem volt kegyes, két év múlva követte férjét a holtak birodalmába. Az építkezés megtorpant, a mesterek megriadtak. Ami ezután következett, arra még nem akadt példa az ókori világban. Az építkezésen dolgozó építészek, kőművesek és kézművesek magukra vállalták a remekmű befejezését. A királyi pár hamvai aranyurnában a sírkamrában voltak, amelyet kőoroszlánok őriztek. A kőoroszlánok egyike ma is megtalálható a British Múzeumban.

Az örökkévalóság hosszú idő, ám évszázadokon át úgy tűnt, hogy a mauzóleum az égi hatalmak védelme alatt áll. Amikor Nagy Sándor, a harcias makedón uralkodó i. e. 334-ben megostromolta Halikarnasszoszt, a mauzóleumnak semmi baja sem esett.

Az i. u. XII. században egy hatalmas erejű földrengés lerombolta az építmény jelentős részét. 300 évvel később a keresztes lovagok használták kőfejtőnek a romokat, mivel várakat kellett építeniük a török támadások miatt. Az épületből egy kő sem maradt. 1523-ban Nagy Szulejmán török uralkodó csapatai foglalták el Halikarnasszosz vidékét. A síremlék helyén a szultán katonái számára épültek házak.

1857-ben derült ki, hogy mit rejt a föld az itt épült török házak alatt. Brit régészek megvásároltak tizenkét épületet, és feltárták a mélyben megbúvó, ősi romokat. A lerombolt mauzóleum újabb kori ásatásai során előkerültek egy amazonharcot ábrázoló fríz töredékei, továbbá egy kentaurharcot és egy kocsiversenyt megjelenítő fríz néhány töredéke, ezek az i. e. IV. század görög szobrászatának jelentős emlékei, ma a londoni British Múzeumban várják a látogatókat. A tudósok kutatómunkájának köszönhetjük, hogy az ókori költők által is megénekelt szépségű Halikarnasszoszi mauzóleum emléke átvészelte az évszázadok múlását.